A nyújtás mindenféle verziója jó és kell, csak tudjuk megfelelően alkalmazni. Szükségtelen nyújtással túl tudjuk lazítani az ízületeket, viszont eredménytelen a megcélzott területen.
Nem mindegy, milyen irányban haladunk és szükség van-e az adott terület nyújtására, emellett pedig, hogy dinamikusan vagy statikusan tesszük-e mindezt. Nézzük, mi az, amivel mindenképp tisztában kell lenned a nyújtással kapcsolatban!
Miért fontos a légzés a nyújtás során?
A dinamikus nyújtás, illetve a fasciális/kötőszöveti nyújtás is a légzéssel együtt játszik fontos szerepet a testkép kialakításában. A légzés pedig az idegrendszerre van hatással, szapora légzés esetén az idegrendszer is felgyorsul, míg ha lassabban vesszük a levegőt, akkor az idegrendszer is lelassul, megnyugszik. Ebben az esetben tehát a légzést használjuk, hogy támogassa a nyújtást.
Főként a törzs tekeréssel járó mozdulatoknál csak addig visszük a mozgást, mozdulatot, amíg a kilégzés tart. Ha bent tartjuk a levegőt (nyújtás, de bármilyen más mozgás közben), az azt jelenti a szervezetnek, hogy vész üzemmódra kell kapcsolni, kevésbé figyel az összehangoltságra, inkább túlélésre játszik, emiatt pedig nem azok az izmok fognak nyúlni vagy éppen erősödni, ami a cél lett volna. A légzés szerepe tehát nagyon fontos kérdés mozgás, nyújtás során és alapvető fontosságú életben maradásunk tekintetében.
Mikor statikus, mikor dinamikus?
Statikus nyújtás általánosságban erősítés, intenzív izommunka után javasolt. A dinamikus nyújtás pedig előtte, bemelegítésként, a későbbi gyakorlatok mozdulatait lassan kivitelezve, más testhelyzetben, könnyedén, szakaszonként begyakorolva. Az izom összehúzódása tölti a kötőszövetben tárolt energiát, amennyiben az ritmusos volt, illetve növeli a mozgástartományt, ha az be volt szűkülve. Javul az ízület vérellátása, több ízületi folyadék termelődik, ami segíti a kenést, ízfelszínek egymáson való elmozdulását és a porcok védelmében is fontos szerepe van.
Az előrehajlás mértéke sok mindenkit érdekel, de csak az ujjak talajtól való távolságát nézik és sokszor figyelmen kívül hagynak egy nagyon fontos részt, ez pedig az ágyéki szakasz lazasága. A hasnak rá kellene simulni a combra amikor előrehajolunk, ha ez nem megy, azt a derék körüli részek nem engedik, mégsem ott érezzük a feszülést, hanem a comb hátulján, és azt is nyújtjuk ezerrel, mégse történik semmi.
Illetve sajnos igen, mert ha túlnyújtod azt a részt, akkor persze lejjebb lehet hajolni, de a has továbbra sem simul a combhoz. Ha a statikus nyújtás kiinduló pozíciójában görbe a hát, az már azt jelenti, hogy azt biztosan nem fogjuk elérni, ami a célja lenne a mozdulatnak.
Ha hasznosnak találtad ezt a cikket, oszd meg másokkal is a gombra kattintva és kövess a Facebook-on, hogy ne maradj le az újabb írásaimról!
